2017. június 27.

Írós tervek 2017 nyarára


Már a blog Facebook-oldalán is célozgattam rá, hogy szeretnék listát összeállítani arról, hogy mit szeretnék írással/blogolással kapcsolatban elérni, véghezvinni a nyáron. Június 21-én, az utolsó vizsgámmal végre nekem is elkezdődött a nyári szünet, úgyhogy azt hiszem, itt az idő eltervezni, mit szeretnék csinálni, és ezáltal titeket is beavatni azokba a terveimbe, amikről eddig nem sokat meséltem.

1. Blog költöztetése
Nagyon régóta gondolkodom azon, hogy a Blogspot talán nem a megfelelő felület az írásaimnak. Olvasóként ti ezt nem veszitek észre, de főleg a bejegyzések írásakor a kezelőfelület már többször is megtréfált engem, ami miatt nagyon haragszom. Legtöbben a Wordpresst ajánlják, mint a legjobb helyet egy blognak, úgyhogy én is ezt néztem ki magamnak — viszont nem elégednék meg egy daremo.wordpress.com vagy hasonló című bloggal. Akkor már úgy döntöttem, veszek saját tárhelyet és domaint is a blognak, így a nyáron mindenképp szeretném átköltöztetni a teljes tartalmat egy új oldalra. Eleinte nagyon bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert ez már fizetős szolgáltatás (még ha nem is akkora összeg, hogy az ember egyetemista lánya éhen vesszen miatta), de mindenképp egy nagy lépésként tekintek erre. Végül a Blogspot legutóbbi „szórakozása” döntötte el végleg bennem a vitát: lesz új blog. Komolyan gondolom a blogolást, az írást, tehát igenis jár egy komolyabb felület is az írásaimnak.

Megmutatom nektek itt is, min akadtam ki: ez itt a Blogspot kezelőfelülete. A középső, fehér részt én színeztem át (egyébként az általam olvasott blogok legfrissebb bejegyzései voltak ott), a két szélén viszont (eredetileg) szintén fehér hátterű menünek kellene lennie. Ezt a fehér színt egyébként lassan egy éve nem láttam, ugyanis egy ideje csúnya, szürke színre váltott, tegnap pedig egy ideig, mint a kép is mutatja, annyira elfeketedett, hogy a menüpontokat sem láttam kétoldalt. Ebből már remélem ti is megértitek, hogy egy ilyen instabil rendszerre miért nem bízom szívesen a munkáimat.


2. Három darab novella
Ez tulajdonképpen az éves „havi 1 novella” fogadalmam nyári része. Ezt eddig május kivételével mindig sikerült tartanom, de erre is van (sajnos) egy olyan kifogásom, hogy az egyhetes sulis mérőtábor és a maradék tárgyaim beadandóinak, ZH-inak kijavítása mellett sokkal kevesebb időm és energiám volt írni. Ez meglátszott a bejegyzések számában is: májusban kettő darab blogposzt került ki. Még a június is egy kicsit mélyrepülés (bár van még pár napom), de már most látom az eredményét annak, hogy sokkal kevesebb dolgom van iskola nélkül. Egy áprilisi novella egyébként szintén nem került fel a blogra, de ennek nagyon egyszerű oka van: pályázatra írtam, ami miatt nem kerülhetett ki az internetre sem. Még nem érkezett eredmény, ha lesz, természetesen jelentkezem.

3. Pályázat
On Sai fanfictioníró pályázatot hirdetett a blogján — én pedig hihetetlenül bezsongtam! Nem szoktam a neten nyilvánosan áradozni más írókról, de most itt az ideje színt vallanom: On Saira amolyan írói példaképként tekintek. Nagyon szeretnék vele emiatt egyszer találkozni is, szinte minden megjelent könyvét elolvastam már, és — a legjobb — a fanfictionverseny nyertese beszélhet vele egy egyórás hanghíváson, amikor ő megpróbál írós problémákkal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Addig majd gyakorlom az idegenekkel telefonálást, de nem iszom előre a medve bőrére. :) Mindenesetre én mindent bele fogok adni.

4. Légüres — a kisregény
Igen, rávettem magam: hosszú évek óta először megint egy többrészes íráson dolgozom. Nem akarok sok poént lelőni, de annyit elárulok, hogy ez tulajdonképpen egy könnyed kis sci-finek indul (aztán majd meglátjuk), nagyon régóta tervezgetem, és végre írni is elkezdtem. A vizsgára való készülődés miatt kicsit megtorpantam az írásában, de az első fejezet már készen van. A teljes írást csak akkor fogom közzétenni, ha teljesen készen lesz, de ne feledjétek: a Daremo olvasói nevű Facebook-csoportban bármi érdekes dolog napvilágot láthat, csak úgy megsúgom. ;)

5. Tíz darab blogposzt
Vagy remélhetőleg több is: ennyi hét van hátra a nyárból (mikor ezt a listát írom), a heti egyet pedig igencsak illene túlteljesíteni. Bár ha emellett több novellát is írok, valamint haladok a regényemmel, akkor szerintem anélkül is egy tartalmas nyarat zárhatok majd, hogy elárasztalak titeket a töméntelen mennyiségű bölcsességemmel.

6. Öt könyv elolvasása
Nyáron remélhetőleg több időm lesz olvasni, úgyhogy itt az ideje kicsit belehúzni. :) 2017-re megfogadtam, hogy legalább 10 könyvet elolvasok, eddig hatnál tartok. Ha sikerülne nyáron elolvasni még ötöt, akkor nemcsak, hogy ezt a fogadalmat kipipálhatom, de valószínűleg még túl is teljesítem majd év végére.

Ezek a konkrétan írással (és egy kis olvasással) kapcsolatos tervek. Emellett (egy kis diákmunkán kívül) szeretnék minél több írós programra is eljutni. Ebben a tekintetben kissé nehéz helyzetben vagyok, mivel nagyon messze élek Budapesttől, ahol a legtöbb ilyen esemény zajlik, de elhatároztam, hogy egy-két alkalommal igenis megéri elmenni ilyenekre. Már van olyan program, amit kinéztem magamnak, de természetesen még bármi becsúszhat ráadásnak. :)


Ti mivel fogtok foglalkozni ezen a hol forró, hol viharos nyáron? :)

2017. június 24.

Második novellám megjelenése — „Élni nélküle” könyvbemutató

Idén az a megtiszteltetés ért, hogy a második novellám is megjelenhetett nyomtatásban, egy antológia részeként. Az Élő irodalom — Élőkönyv oldalon bukkantam rá az Élni nélküle c. pályázatra. A kiírás szerint szeretteink elvesztéséről vártak pályamunkákat, én pedig (némi hezitálás után) megírtam, hogyan emlékszem vissza az elhunyt osztálytársam elvesztésére, és beküldtem az írást. Nem kellett sokat várni, és kiderült: méltónak találták rá a megemlékezésemet, hogy helyet kapjon a pályázatról elnevezett kötetben való megjelenésre.

Június 10-én utaztam fel a családommal Budapestre, az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér épületébe, ahol megrendezésre került a kétkötetes antológia bemutatója. Habár az én novellámat nem választották ki felolvasásra, én élvezettel hallgattam a többiek munkáit. Néhány írás annyira megragadta az emberek szívét, hogy többen is sírtak, és bevallom, pár írást én is megkönnyeztem.

Mindent összevetve nagy hatással volt rám az a nap, és tulajdonképpen (a szomorú témától eltekintve) élveztem, hogy ismét megismertem más szerzők műveit is. És természetesen boldoggá tett, hogy ismét nyomtatásban láthatom a nevemet. Ráadásul ez az első olyan írásom (az eddig megjelent kettőből), ami már az írói álnevemen, Daremoként jelent meg.


Kevés képem van erről a napról, és szinte mindet feltöltöttem már a Facebookra, de azért megmutatom magam itt is, illetve pár fotót magáról a könyvről:




A tanulság az, hogy a következő alkalommal (mert remélem, lesz még ilyen) ne felejtsek el fotózni (és ne az utolsó pillanatban érkezzek, amikor csak leghátul van már hely). Egyébként pedig ez a megtisztelő megjelenés is csak megerősített abban, hogy jó úton haladok a céljaim felé. :)

2017. június 23.

Ask.fm válogatás V.


Rég volt már ilyen, de ostanában ritkábban is használom az Ask.fm-et. De azért így is összejött néhány érdekesebb kérdésből egy kupac, úgyhogy lássuk. :) Ha úgy érzed, valamit feltétlenül meg akarsz te is kérdezni tőlem, akkor itt megtalálsz: DaremoOfficial.

Papírra, vagy digitálisan szeretsz írni jobban, illetve melyik módon írsz többet? Szépen írsz tollal? 
Digitálisan írok ténylegesen, papírra maximum jegyzetelek, ábrákat rajzolok. Kb. 13-14 éves koromban váltottam át arra, hogy a történeteim szövegét már csak gépre viszem fel. Akkor kaptam az első saját számítógépemet (akkor még asztalit, azóta laptopon élek már), és rájöttem, hogy mennyivel könnyebb gépre írni, gyorsabb is, könnyebben meg lehet mutatni másoknak (nem kell ugyanazt a macskakaparásos füzetet körbeadni, megvárni, míg elolvassák, és addig sem írni akár napokig), utána meg ugye jött a felismerés, hogy netre feltenni a novelláimat elég jó buli, és mennyivel egyszerűbb, ha rögtön gépre ír az ember, nem muszáj kétszer átnyálazni ugyanazt (utálok papírra írt anyagot begépelni, egyenesen gyűlölök). 

Azért vannak csodaszép füzetjeim, gyűjtöm őket, és ha elmegyek otthonról (pl. suliba), akkor mindig van nálam egy, hogy lekörmöljem az ötleteimet, nehogy elfelejtsem őket. Az írásom viszont szerintem nem szép, de azért olvasható. Inkább csak olyan kesze-kusza. :)

Ha most, ebben a pillanatban megkeresne egy kiadó, hogy egy kötetet megjentetne tőled, melyik története(i)det választanád? Egy regény lenne, vagy novellás/verses kötet? Milyen lenne a borító? Milyen néven adatnád ki?
Szerintem egy novelláskötetnek ismeretlen szerzőtől nem lenne nagy érdekeltsége, nem lenne rá kereslet (márpedig az írást az ember önmagáért csinálja, a publikálást pedig az olvasókért; ergo igenis fontos szempont, hogy mekkora réteghez jut el a kötet). Egyelőre viszont nincs olyan regényem, ami teljesen készen lenne, és azt mondanám rá, hogy ezt már szeretném mások előtt felvállalni (még blogon sem), viszont csak azért, hogy legyen valamim kiadva, nem kapkodnám el a dolgot. Inkább időt kérnék a kiadótól, hogy be tudjak fejezni egy olyan regényt, amire tényleg büszke vagyok, és oda merem tenni mellé a nevem.

Daremoként adatnám ki, ez tulajdonképpen a művésznevem (annak ellenére, hogy lassan már csak az nem tudja, hogy a valódi nevem Horváth Kamilla [és fordítva], aki nagyon nem akarja), ez nőtt hozzám az évek során, és most már egyre többen ismernek így. Rám ragadt. :) 

A borítókkal én nem szöszölnék, nem vagyok elég ügyes a képszerkesztésben, biztosan a kiadóra bíznám. Szoktam egyszerűbb képeket szerkesztgetni a saját történeteimhez (pl. hogy legyen mivel feltenni Wattpadre, meg újabban a blogon is fent vannak), de ezek rémegyszerűek, nem érnek fel egy valódi könyvborítóhoz.

Mit írogatsz mostanság/írogatsz valamit mostanság? 
– Sci-fi kisregényt (most már tényleg megírom, na) – alakul
– Romantikus novellát pályázatra (amikor egy hétig keresed az inspirációt, és végül csak úgy jön a semmiből, aztmeghogy) – azóta kész
– blogbejegyzést a kritikák fogadásáról – Hogyan fogadd a kritikát?
– jegyzetet a kb. 8 ZH-mhoz a következő két hétre – minden meglett
- jegyzetet a 2 db vizsgámhoz – az egyik tárgy végül megajánlott jegyes lett, a másik vizsga pedig négyes
Megírási sorrend valószínűleg lentről felfelé, köszönöm a figyelmet, majd jelentkezem íróként, ha túléltem az egyetemet.

Honnan jött az ötlet, hogy blogolj?
12-13 évesen elkezdtem feltenni a netre a gagyi romantikus Tokio Hotel-fantictionjeimet, utána pedig online naplót írtam néhány évig, mert döcögősen ment a beilleszkedés az új suliba, és kellett egy hely, ahol következmények nélkül kibeszélhetek bármit. Mára mondjuk már csak a művészetemet osztom meg a neten, a személyes dolgok jobb, ha a fejemben maradnak meg. :)

Honnan jött a Daremo név?
Kb. 15 voltam, iszonyatosan odavoltam a japán kultúráért, állandóan animéket néztem, Japánnal kapcsolatos filmeket néztem és cikkeket olvastam, jpopot és jrockot hallgattam, megszállottan kutattam mindent, ami Japánnal kapcsolatos. Akkoriban még úgy blogoltam, hogy nagyon kevesen tudták a személyes ismerőseim közül, és éppen kellett egy új név, úgyhogy válogatás nélkül teleírtam egy A/4-es lapot olyan japán szavakkal, amik tetszettek vagy a hangzásuk, vagy a jelentésük alapján. A "daremo" jelentése senki, amit különös ellentmondásnak tartottam, mármint valakit senkinek nevezni, így végül ez lett. Jó pár évig használtam, megismertem személyesen is olyan embereket, akik Daremoként ismertek meg a neten, és rám ragadt. Mikor elkezdtem aktívabban foglalkozni a blogolással, egyrészt azért tartottam meg a nevet, mert hozzám nőtt (bár már mindenki tudja a közvetlen környezetemben, ki Daremo), ráadásul nincs annyira tipikusan japán hangzása a szónak, hogy bárki is arra asszociáljon, másrészt pedig a valódi nevemet még mindig nem kedvelem annyira. :)